Cégünk 2005-ben a pécsi Krúdy Vendéglő teljes belsőépítészeti tervezését és kivitelezését vállalta fel. A célkitűzés a 19.-20. század fordulójára emlékeztető, hangulatos kisvendéglő feeling kialakítása volt. A belsőépítészeti munkálatokon kívül ez magába foglalta az étlap, itallap és egyéb, vendégcsalogató installációk, illetve szolgáltatások kidolgozását is. A következőkben, a kontextus kedvéért a vendéglőre vonatkozó írás teljes terjedelmében közöljük.
Forrás: bama.hu
Békeidõk, semmi flanc Krúdy Vendéglõ | Aki szeretne egy kis Óbudát, egy jó túróscsúszát, nos, az ne hagyja ki a Krúdy vendéglõt. Elõször is egy „akikre büszkék vagyunk” fal, néhány híresség kézjeggyel ellátott ajánlása. Az összes közül a legjobb: „Már sokszor elmentünk mellette, többé nem fogunk!”. A képek alapján Faludy Gyuri bácsi + Fanny asszony is járt már itt, és az írásos jelek szerint bejött nekik. De Dollák-Sally Róbert is odakarcolt egy vastyúkot… (Szorcsik Viki – a Jóban rosszban sztárja – sajnos nem nyilatkozott a vendéglõrõl, de valószínû, hogy az írás megjelenésétõl számított 2 munkanapon belül közzétesz valamit a Blikk-ben, vagy a Best magazinban.)
Nekem kifejezetten tetszett. Szimpatikus. Ilyenkor elindul az agyamban hátulról egy gondolat: „hmmm, must be something…” A kerthelység nem nagy, viszont annál szûkebb. Hiányoznak a száz éves gesztenyefák, és elképzelhetõ, hogy sokkal barátságosabb, amikor nincsen éppen megátalkodott hideg és a szél sem hordja a havat.
Belépve már jóval otthonosabb – meleg színek, kellemes zene. Igaz, utóbbi fárasztó bír lenni egy óra után. A „lift muzsikának” gondolom nem az a célja, hogy a betérõ gyorsan fogyasszon és lépjen, szóval hogy esténként négyszer pördüljön meg a placc. Rajtunk kívül ugyanis csak egy asztalnál ülnek, a többi nyolc üres. Igaz, csütörtök este van.
A berendezés olyan, mintha egyenesn a Szinbád c. film kelléktárából hozták volna. Kredenc, századfordulós plakátok, szûrt fények, Tonet-szék, szecesszió, miegymás. Azon sem lepõdtem volna meg, ha a levest Dayka Margit õnagysága szolgálja fel…
A pincér nem tolakodó, bár egy kicsit több információ jól jött volna. Az étlap viszont kárpótol mindenért. Van benne rengeteg sztori – Pécsrõl, Krúdy Gyuláról, a „boldog békeidõkrõl”. A mûfajhoz képest terjedelmes olvasnivaló, de aki végifutja, cserébe megtudja például az, hogy mitõl étterem az étterem, és mitõl vendéglõ a vendéglõ.
No, de rá a tárgyra. Hogy ne kockáztassak, házias tyúkhúslevessel startoltam. Jól tettem, semmi gond nem volt vele, ráadásul az adag is kifejezetten tekintélyes 370 forintért. Kár, hogy a szakács egy kicsit merészen bánt a sóval.
A folytatás: „Huszár pecsenye”, tényleg finom. Klasszikus magyar étek. Ha nem tudtam volna, hogy huszár a pecsenye megesküdtem volna, hogy lecsós szelet. Semmi flanc, hiszen vendéglõben vagyunk (most már tudom).
Egy-két falat erejéig megfordult elõttem egy „Tûzdelt szarvas barnamártással, és burgonyás fánkkal” is, ami elsõre és másodikra egyaránt – és a szó eredeti értelmében – ízletes volt. Hosszú „í”-vel, ahogy kell.
Csapon csak Heineken van, amibõl 270 forint egy pohár, sztenderd ár. Egyébként ne ijedjen meg az, aki századelejei receptek szerint készített ételeket szeretne enni, mert van az is. Összeállíthatunk egy teljes menüsort az elõételtõl egészen a desszertig, csupa olyan dologból, melyekben legalább egyszer szerepel a „kedvence”, a „rezeda”, a „szindbád” szavak egyike. Egyik- másik egészen jól hangzik: pl: Szindbád kedvence húsgombóc, elõételnek. Aztán Libamáj Gellért módra, majd pedig Krúdy-tálak garmadával. Az árak elég húzósak bírnak lenni, érdemes odafigyelni. Levest 370-tõl 590-ig ehetünk. A fõételek 1090-tõl 2590-ig tartanak.
A Krúdy elsõsorban azoknak jöhet be, akik kedvelik a klasszikus magyaros ételeket, nem ijednek meg egy szaftos pörkölttõl, egy túrós csuszától. Azok is könnyen megszerethetik a helyet, akik a nyugodt étkezés hívei, és jól bírják a monoton zenét.
Eltérve ugyan a szorosan vett éttermi témáktól, de szót kell ejteni a www.krudyvendeglo.hu weblapról, amely egyike volt az elsõ hazai étterem-honlapoknak (végül is a szomszédban ott figyel a netkávézó). Információból – akár csak az étlapon, – itt sincs hiány.
Egy kérdés azért bennem maradt: „Vajon miért pucolják a nõk olyan dühösen a sárgarépát?”
Rezeda úr
Forrás: Bama, 2005.12.02
|