„Debrecennek van egy vize, kinek Hortobágy a neve”.
Gondolt egyszer, valamikor réges-régen egy nagyot Debrecen városa: elküldte ott született gyermekét messzi városokba, mint régen a céhlegényeket külföldre. Tanuljon, képezze magát, szerezzen tapasztalatot, majd térjen vissza, és készítsen számára nagyszerű dolgokat.
Ez az idő elérkezett. 2023-ban két fontos feladatot kaptam. Értelmezzük újra a mára meglehetősen megkopott Hortobágyi Pásztormúzeumot és a vele szemben található, ugyancsak felújításra szoruló ökoturisztikai látogatóközpontot. A Pásztormúzeum, korábbi nevén Szekérállás, közvetlenül Magyarország leghosszabb közúti kőhídja és az 1699-ben épült nevezetes csárda mellett, évtizedek óta hirdeti a hortobágyi pásztorok szellemi, kulturális örökségét. Ez a kiállítás, az épülettel együtt megérett a felújításra. A Hortobágyi Nemzeti Park szakemberei, etnográfusok, a Déri Múzeum munkatársainak álmait szeretnék maradandó formába önteni egy korszerű felfogásban kivitelezett új koncepcióval. Az út másik oldalán lévő látogatóközpont, ezzel összefüggésben, de más kontextusban, a Hortobágy természeti értékeit tárja majd a látogatók elé. A munkálatok elkezdődtek. A „Method acting” technika elkötelezett híveként, szeretném jobban megérteni a pásztor élet lényegét, így hol bárányként, hol pásztorként fogom tölteni a következő hónapokat. Remélem, nem okozok majd csalódást debreceni barátaimnak, de leteszünk valamit, ami meghatározza a következő évtizedeket a világörökség részét képező, Közép-Európa legnagyobb füves pusztáján, hazánk első nemzeti parkjában. A látogatóközpont a tervek szerint nyár elején, a Pásztormúzeum ősszel nyílik meg a nagyközönség számára.
|