A KREATÍV PROBLÉMA MEGOLDÓ. MINDENRE VAN ÖTLETÜNK.

Pécs | 2008. március 28-án új életre kelt egy különleges pécsi érték, a tettyei mésztufabarlang. A megnyitón bejártuk a földalatti termeket, amelyek évezredek földtani és évszázadok társadalmi történelmét rejtik.

Forrás: bama.hu

A barlang egyik különleges látványossága az egyik terem mennyezetén kapaszkodó sárkányszobor. A Halál, fehér köpenyében, „aki” a múlt század elején, 1906-ban a tettyei mésztufabarlangban kialakított „vursliszerűség” – „A pokol kapuja” elnevezést kapta – egyik elemeként még komoran riogatta az aprókat sikkantó dámákat, nem kapott új lehetőséget.

A látogatóközpont kivitelezését a pécsi Intrel Kft. és a Geo-Gráf Kft. végezte.

A pénteken hatalmas érdeklődés mellett megnyitott, s nem borzongató barlangtúrának, hanem kultúr- és geológiatörténeti bemutatóhelynek szánt, értékes és nagyon érdekes látványosságnak bátran nevezhető barlang új berendezői a Halált kihagyták.


 Nem hiányzik, hiszen ezt a különleges, a természet által kialakítotte és mesterséges járatokkal összekötött föld alatti üregrendszert, ha kellett, vaksötétben is folyamatosan használták és lakták a régi pécsiek.

Havasi Ildikó geofizikus, a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság geológiai és barlangtani referense kalauzol bennünket a föld alatt. Nem vagyunk nagyon mélyen, az egyik, lánccal elzárt nagyobbacska oldalfülkénél a felszínre vezet egy kürtő. Itt látni, 10-12 méter magas kőzetréteg fedi a barlangot. Mégpedig mésztufa. Pontosan olyan, amilyent a felszínen például a Melegmányi völgy fürge kis patakja lépcsőinél láthatunk.

A sárkányszobor a régi, mutatványos barlangot idézi – az új kiállítás már a természeti és történeti különlegességekről szól

Évtízezredeken keresztül folyt bőven a Tettyei forrás, vize tele volt vízgyűjtő területe mészkövéből kioldott kalciumkarbonáttal, s ez az anyag a felszínen mohón takart be mindent, követ, leveleket, ágakat, sőt, fatörzseket. Ezeket, vagy csak a helyüket, hiszen a szerves anyagok a pergő idő néma parancsára elkorhadtak, mind megmutatja Havasi Ildikó. A mésztufa lerakódása csak 1892-ig tartott. Akkor ugyanis a város vízellátása érdekében vezetékbe kényszerítették a forrás vízét, s többet a felszínen nem játszadozhatott az útjába kerülő akadályokkal, nem burkolhatta be puha karbonátköpenyébe.

Fantasztikusan gazdag a Mecsek barlangokban, s a tettyei nem is tartozik a nagyok közé. „A 2004. évi térképezés során hossza 243,8 méternek adódott.” – olvasom Havasi Ildikó egyik tanulmányában. Ám nem akármilyen séta ez. Pazarul megcsinálták, hogy a turisták, a nagyközönség, helyi ritka értékeit megbecsülő pécsi látogatói számára bejárhatóvá tegyék. Ha nem is végérvényesen, de vezető nélkül – másként nem is indulatunk neki – könnyen belezavarodhat a fülkék, természetes és mesterséges járatok első pillantásra átláthatatlannak tűnő labirintusába ezt a föld alatti világot megnézni akaró.

És nem csak látni lehet a barlangban. Érezni is, túl 13-14 fokos hőmérsékletén. Valami más közeg, talán az Idő is megfogalmaz néhány halk mondatot. Az egyik, a boltozat felől a felszín felé törekvő kürtőbe két jókora malomkő ékelődik. Triász korú vörös homokkőből – ez a Mecsekben nem, de itt „idegen elem” – faragottak. Vélhetően éppen a Tettye-patakra felfűzött hajdani malmok valamelyikében feleslegessé vált őrlőkövek jutottak ilyen különös sorsra. Mondhatnánk, ezeket senki sem „ide tette”, szemben például az úgynevezett Gombateremben berendezett, a múlt századelőt idéző lakószobával. Kialakítását szintén az Idő diktálta, itt valóban laktak emberek.

Mutat egy nagyobb fülkét is Havasi Ildikó. Ennek a Tettye felől volt egy szűk, hosszú bejárata. Amikor 2004-ben felmérték az akkor már hosszú évek óta elzárt barlangot, itt ágyat, matracot, s egyéb olyan dolgokat találtak, melyek egyértelművé tették, hogy még a közelmúltban is volt lakója a barlangnak. Sűrű volt az a csend és sötétség, mely körbeölelte.

Most már sejtelmes, hol sárgás, máshol ezüstösebb fények világítják meg a barlangbelsőt, kíváncsivá téve a látogatót: mi lehet a fényfoltok után? Mindig találni valami érdekeset. Néhol a kőzetalkotó folyamatok „kéznyomával”, máshol az emberi használat maradványaival, vagy éppen egy ügyes kézzel a mostani nyitásra készített makettel találkozhatunk, mely a felhőktől indulva mutatja a tettyei víz útját, át a hegyen, át a mészkőrepedéseken, eljutva a barlangig, forrásig, a mai felhasználókig. Egy okos ötlet és sok munka árán egy újabb pécsi nevezetességig.

Forrás: Bama